Fradi-Újpest: Közte mócsing a kupadöntőben

2021. december 14.

Az Újpest a magyar labdarúgás történetének egyik legnagyobb csapata, ám a Magyar Kupával sokáig nem volt szerencséje. Még olyan években sem, amikor egészen kiváló csapata volt a lila-fehéreknek, és erre a legtökéletesebb példa az 1933-as finálé, amikor a bajnok Újpestet a földdel tette egyenlővé örök riválisa, a Ferencváros. Nagypapa sztorijai között keresgéltünk. 

Hirdetés

Messzire kalandozunk vissza az időben, csaknem kilencven évet kell visszalapoznunk a Magyar Kupa aranykönyvében mai témánkhoz, minden idők egyik legmegdöbbentőbb kupadöntőjéhez. Ha a szikár tényekre szorítkozunk, tulajdonképpen semmi meglepő nem történt 1993. május 25-én: a bajnoki címet szoros versenyfutásban elbukó Ferencváros legyőzte a bajnoki címet szerző Újpestet a Hungária körúton rendezett döntőben. Érdekes onnantól lesz a sztori, ha hozzátesszük a végeredményt: 

Ferencváros-Újpest 11-1 (6-0)

Ez volt minden idők legtöbb gólt hozó döntője, egyúttal a legnagyobb arányú győzelem a kupadöntők történetében, ráadásul nem egy szerencsével odakerülő kiscsapatot kalapált el csúnyán a Fradi, hanem az akkoriban európai hírű sztárcsapatnak számító Újpestet. Hát ez meg hogy történhetett?

Fura egy évtized volt

Az 1930-as években sok furcsaság és érdekesség történt a Magyar Kupában. A Debrecen személyében megérkezett az első vidéki kupagyőztes, Senkey Imre pedig olyan tettet hajtott végre, amit csak 2005-ben tudott beállítani az utókor: a szakember lett az első edző, aki két egymást követő évben más csapattal tudta megnyerni a kupadöntőt. Senkey 1931-ben a III. Kerülettel, egy évvel később az MTK-val tudta legyőzni a Ferencvárost a döntőben.

Az 1932-es döntőben ráadásul a bajnokságot veretlenül megnyerő Ferencvárost tudta legyőzni az MTK. Abban az évben éppen oda-visszavágós rendszerben zajlott a finálé, és Senkeyék az Üllői úti 1-1 után nagy csatában, 4-3-ra verték a Fradit a Hungária körúton. Ám ez semmi volt ahhoz képest, amit a következő évben kapott a bajnoki címet megszerző csapat.

Az ötös környéke szűk 90 évvel ezelőtt is forgalmas hely volt

Kredit: Tempó, Fradi! (tempofradi.hu)

Pedig az éppen a klub első aranykorát élő Újpest minden volt, csak könnyű ellenfél nem. A lilák 1929 és 35 között ötször nyerték meg a magyar bajnokságot, végeztek az élen a Közép-európai klubok számára kiírt Mitropa Kupában, és olyan futballisták alkották a csapatukat, akik túlzás nélkül világklasszisnak számítottak. Az 1938-as világbajnokságon döntőt játszó magyar válogatottban öt újpesti futballistát találunk, köztük a fenomenális Zsengellér Gyulával, aki hat góllal zárta a vébét.

Semmi nem utalt a mészárlásra

Az 1932/33-as bajnokság szoros befutót hozott a három budapesti sztárcsapat, a Fradi, az Újpest és az MTK között (ez itt nem teljesen pontos, hiszen Újpest csak 1950-től budapesti kerület, azelőtt önálló város volt). Az őszi bajnok MTK - amelyben néhányszor pályára lépett a 40 évesen hazatérő Schaffer Alfréd is - tavaszra is átmentette kiváló formáját, de a szezon két európai kuparésztvevője kemény ellenfélnek bizonyult, és hatalmas csata bontakozott ki a bajnoki címért. Ezt végül a tavasszal mindkét ellenfelét legyőző Újpest nyerte meg, nem kis részben két csodacsatárának, a 31 góllal gólkirályi címet szerző Jávor Pálnak, illetve a tőle egyetlen góllal lemaradó Avar Istvánnak köszönhetően.

Tízezer néző zsúfolódott össze a Hungária körúton 

Kredit: Fortepan.hu 

A Hungária körúton rendezett döntő előtt az Újpestnek voltak gondjai, három kezdőjátékosára sem számíthatott, köztük a gólkirály Jávor Pálra sem, ezért a balszélső P. Szabó Gábor lett a középcsatár. Erről a változtatásról azonban senki nem beszélt a meccs után, mert mindenki a másik csapat csatáráról, a döntőben frenetikus teljesítményt nyújtó Sárosi Györgyről beszélt.

A Fradinál valószínűleg felmérték, hogy a bajnoki cím már elment, hiszen alig néhány nappal a kupadöntő előtt kaptak ki a liláktól, akik egy átvették a vezetést a tabellán. Ennek megfelelően a zöld-fehérek nekiestek az Újpestnek, és olyan gólparádét rendeztek, amilyet azóta sem láttunk fináléban: a Ferencváros 21 perc leforgása alatt öt gólt rámolt be a kábultan ténfergő újpestieknek, és innentől nem volt kérdés, kié lesz a trófea.

A Fradi összeállítása a döntőben: Háda József, Korányi Lajos, Papp Lajos László, Lyka Antal, Turay József, Lázár Gyula, Táncos Mihály, Takács József, Sárosi György, Toldi Géza, Kohut Vilmos, vezetőedző: Blum Zoltán

Kredit: Tempó, Fradi! (tempofradi.hu)

A Fradi nem állt le, a 6-0-s első félidő után a másodikban is alaposan megszórta ellenfelét. Takács József négy, Sárosi három góllal zárja a döntőt, a makulátlan meccsbe a kényszercenter, P. Szabó találata rondít csak bele, de a 78. percben érkező újpesti gól csak a kozmetikázásra elég.

“A futball szeszélyének különös játéka - és a Ferencváros dicsősége. De nem szégyene az Újpestnek sem, mert a jobb, a tökéletesen futballozó és szerencsésebb ellenfél mérte rá” - olvasható a másnapi Nemzeti Sportban.

Hosszú éveken át üldözték a kupát

Bármilyen megdöbbentő is egy korszakos csapatról ilyesmit leírni, az Újpestnek egyáltalán nem volt hazai terep a Magyar Kupa. Az 1933-as 1-11 már az ötödik elbukott döntője volt, és a hasztalan próbálkozás csak harminchat évvel később, 1969-ben érett be: ekkor a Honvéd legyőzésével szerezte meg története első kupagyőzelmét a lila-fehér csapat.

A kupadöntőben elszenvedett súlyos vereség után néhány héttel az Újpest belefutott még egy komoly zakóba: a Mitropa Kupában a Juventus ejtette ki 10-4-es összesítéssel a magyar bajnokot, ám itt két meccs kellett a tekintélyes gólterméshez (2-4, 2-6). 

Hirdetés