Most éppen Újpest FC-nek és MOL Fehérvárnak hívják a két csapatot, és persze rengeteg minden más is változott 1982 óta, az azonban egészen hihetetlen, hogy mennyire hasonló helyzetből fut neki a MOL Magyar Kupa döntőjének a két csapat, mint szűk négy évtizeddel ezelőtt. A bajnokságban a fehérváriak most is oda-vissza legyőzték az Újpestet, és ugyanúgy bombafavoritnak tűnnek, mint 1982-ben, ám hogy ez mennyire semmit nem jelent egy kupadöntőben, arra pont a szekszárdi finálé a példa.
Az 1981/82-es bajnoki szezon vége felé, áprilisban két olyan csapat játszotta a kupadöntőt, akiknek már nem maradt esélyük más trófea begyűjtésére. Harminckilenc évvel ezelőtt a Verebes mágus által irányított Győr uralta a bajnokságot nagyjából olyan magabiztosan, mint idén a Ferencváros, a fehérváriak pedig pont ugyanúgy a dobogó alsó fokán egyensúlyoztak, mint 2021-ben.
Az Újpesti Dózsa-Videoton párharcból idénre Újpest FC-MOL Fehérvár összecsapás lett, de a két kupadöntő felvezetése közti hasonlóságok távolról sem értek véget. Van még valami, ami egyrészt kísérteties, másrészt a történelem ciklikusságában hívő újpestieknek igencsak jó hír: az 1981/82-es szezonban a Vidi mindkét bajnoki meccsüket megnyerte, de a kupadöntőben a tartalékos Újpest borította a papírformát, és győzött.
Ahogy idén: bombafavorit a Videoton
Székesfehérváron már alakult a három évvel később káprázatos UEFA-kupa-menetelést villantó csapat, a Real Madrid ellen a fináléban elbukó Vidiben már 1982-ben ott voltak a későbbi kulcsszereplők. A csapat tisztességes bajnoki szezont futott, folyamatosan az élmezőnyben szerepelt, végül a bajnok Győrtől nyolc ponttal lemaradva végzett a negyedik helyen.
Ez a kép (csakúgy, mint a címlapkép) a két csapat bajnoki meccsén készült
Kredit MTI Archív
Az Újpest ötödik lett, és a kupadöntőnek is úgy futottak neki a felek, hogy nem akadt szakértő az országban, aki nem a Vidi győzelmét várta. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a liláknál több kulcsjátékos is kidőlt, Temesvári Miklós nem számíthatott Törőcsik Andrásra és Kiss Sándorra sérülés, Kovács Bélára eltiltás miatt, Nagy László pedig sérülésből tért vissza, és úgy tűnt, még nem száz százalékos. Mármint a meccs előtt tűnt úgy, mert a kupadöntőn a mezőny legjobbja volt a középpályás.
A meglehetősen tartalékos újpesti támadósorba a fentiek miatt került be a 22 éves Birkás Péter, aki a klub saját nevelésű játékosa volt, és sorkatonai szolgálatát töltve ugrott be a csapatba a kupadöntőn. A centit már nem kellett sokáig vágnia, egy hónappal a finálé után szerelt le.
Ébresztő! Ébresztő!
Az MLSZ az 1980-as évek elején úgy döntött, országos turnéra viszi a Magyar Kupát ezzel is ráerősítve, hogy a kupasorozat az egész országé. 80-ban a veszprémi stadion (némi túlzás talán stadionnak nevezni), egy évvel később Szeged, 1982-ben pedig Szekszárd adott otthont a finálénak. Nem is akárhogyan, az Újpest-Vidi meccsre napok alatt elkapkodták a jegyeket, és végül 18 ezer szurkoló szorongott a lelátókon, amikor a csapatok kifutottak a pályára.
Vadász és Kisznyér csatázik a labdáért
Kredit: Magyarfutball.hu
Az Újpest az első percektől a védekezésre összpontosított, a Vidi pedig nem talált fogást a jól záró újpesti védelmen, így meglehetősen eseménytelen első félidőt hozott a döntő. Az első félórában szinte semmi nem történt, a Vidi kereste a rést a lilák védelmén, az Újpest pedig szórványos ellentámadásokkal próbált zavart kelteni. Egy ilyenből született meg a vezetőgól is.
Egy gyors újpesti kontra végén Tóth indult meg a bal oldalon, pontos centerezésére Birkás érkezett középen, és a fiatal csatár szép mozdulattal pörgette a Videoton kapujába a labdát. Mindez lélektanilag a lehető legjobb pillanatban, az első félidő utolsó perceiben történt.
Hiába nyom a Videoton
A második félidőben még nyomasztóbb lett a fehérváriak fölénye, a Vidi szinte a kapujához szegezte az Újpestet, de hiába a szögletek és szabadrúgások egész sora, az újpesti védelem kitartott. A fehérváriak ráadásul nem mehettek fejetlenül előre, mert Nagy László zseniális játékának köszönhetően a lilák nemcsak jól védekeztek, de az ellentámadásaikban is mindig megvolt a gólszerzés veszélye.
A fehérváriak egyre idegesebbek lettek, ami a helyzetkihasználásukon is meglátszott. Sorra maradtak ki az ígéretes lehetőségek, és Szendrei is remekelt az újpesti kapuban. A hajrához közeledve aztán eljött a pillanat, amikor az ismeretlen kiskatona olyan gólt rúgott, ami Törőcsiknek is díszére vált volna, és ezzel eldöntötte a kupadöntőt.
Birkás verte meg a fehérvári lescsapdát egy indításnál, de egészen az alapvonalig sodródott. Mivel elég messze is volt a kaputól, mindenki - beleértve Disztl Pétert is - beadást várt, ám a csatár gondolt egy merészet, és gyönyörű mozdulattal a kapu bal oldalába csavarta a labdát. Káprázatos gól volt!
Egy Újpest-Vidi 1982-ből
Kredit: MTI Archív
A hátralévő percekben a Vidi még kialakított néhány komoly helyzetet, de a szépítés sem jött össze, az Újpest 2-0-ra megnyerte a Magyar Kupa-döntőt. “Ez a Dózsa nem a legendás nagy csapat. Hétköznapi játékosok csapata, amelynek minden tagja meg értette, hogy kizárólag a fegyelmezett felkészüléssel, a taktikai utasítások betartásával lehet eredményes. Nagyon kedvezőtlenek voltak az előjelek, de ez nem letargiát, hanem csak azért is hangulatot váltott ki mindenkiből. Megmutattuk, hogy nehéz helyzetben is ér valamit a Dózsa” - mondta Nagy László a döntő után.
Harminckilenc év hosszú idő
1982-ben a Vidi története első kupadöntőjét játszotta, az Újpest pedig negyedszer végzett az élen a sorozatban. Azóta sok minden történt, a lilák további hat Magyar Kupa-trófeát emelhettek a magasba, és kétszer a Vidi is győzni tudott, de kísérteties, hogy mennyire hasonlít a mostani helyzet a szűk négy évtizeddel ezelőttire.
A MOL Fehérvárnak megvoltak a maga gondjai az idei bajnokságban, de ezeket az Újpest elleni meccseken sikerrel rejtette el: míg az 1981/82-es szezonban mindkétszer 1-0-ra verte a lilákat, addig idén szőnyegbombázást tartott a bajnokságban, Újpesten 5-0-ra, Székesfehérváron 4-0-ra győzte le kupadöntős ellenfelét, így joggal nevezhető bombafavoritnak.
Pont úgy, mint harminckilenc évvel ezelőtt.
