Boér elárulta, nála ki volt a kupadöntő legjobbja

A futball hihetetlen élethelyzeteket hoz. Itt van például Boér Gábor esete, aki egy héttel a kupadöntő előtt vette át a bajnokságban a kiesés felé zuhanó ZTE FC irányítását. Könnyű helyzet ez, vagy nehéz? Hálás vagy hálátlan az edző szerepe egy ilyen kiélezett pillanatban? Ha kupát nyer, mindenki legyint, hiszen csak egy másodosztályú csapatot kellett legyőznie, viszont ha elbukja a finálét egy NBII-essel szemben, az óriási kudarc. És ha bent tartja a Zetét, akkor is Monizé az érdem, hiszen bennmaradó helyen vette át a csapatot - ilyenformán ha kiesik, az viszont az ő kudarca.

“Hát az edzőknek már csak ilyen a sorsa” 

- mondta a molkupa.hu-nak széles mosollyal Boér Gábor, akinek rekedtes hangja árulkodott arról, hogy sokáig tartott a kupagyőzelem utáni ünneplés. “Hálátlan a feladat abból a szempontból, hogy ha sikerrel járunk mindkét fronton, mindenki csak legyint, hogy ez volt az elvárás. Ha viszont kudarcot vallok, az óriási sebet ejt az egész pályafutásomon, mégsem gondolkodtam egy percig sem, hogy elvállaljam-e a feladatot. Ettől szép ez az egész: semmit nem tudsz előre, nincs semmire garancia, mégis ugrik az ember, ha érzi az esélyt.”

Egy pipa: kupagyőztes a ZTE

Azoknak lett igazuk, akik szerint a Budafok elég jó és szervezett csapat ahhoz, hogy megnehezítse a Zete dolgát a kupadöntőben, de ahhoz nem elég hosszú a kispadja, hogy egy fizikailag ennyire erős ellenfelet le is győzzön. Mátyus János csapata alaposan megizzasztotta a Zalaegerszeget, amely csak a büntetők előtt néhány perccel tudta a maga javára billenteni a MOL Magyar Kupa fináléját.

“A gól előtti pillanatban fordultam oda a kispadhoz, hogy kezdjük el összerakni a 11-es lövőket” - sóhajtott nagyot Boér. “Kezdtem megbékélni a gondolattal, hogy itt sajnos büntetők lesznek, mert hiába uraltuk a második félidő elejétől kezdve a mérkőzést, a gól nem akart összejönni.”

“Hozzáteszem, ez nemcsak a mi kritikánk, hanem a Budafok dicsérete is, hiszen szervezett, kompakt, nagyon tudatos ellenféllel találtuk szembe magunkat. Abszolút első osztályú teljesítményt nyújtott a Budafok a döntőben, és hiába bíztam benne, hogy a jobb erőnlét és a hosszabb kispad meghozza a győzelmet, egészen a hajráig úgy nézett ki, nem tudjuk feltörni a védelmüket.”

“Végül aztán mégis az döntött, amire számítottunk: egyszerűen felőröltük az ellenfelet, és a végén bennünk még maradt annyi, hogy egy hibára lecsapva el tudtuk dönteni a finálé sorsát.”

A fiatalok hozták a gólokat

Az, hogy ez ennyire nehezen ment, nem bombameglepetés, hiszen a ZTE a bajnokságban is leginkább azért került nehéz helyzetbe, mert a támadójátéka sokszor döcög, nincs egy megbízható gólvágója és sokszor még a helyzetbe kerülés is gondot okoz. Vegyük hozzá ehhez a precízen és agresszívan védekező Budafokot, és máris értjük, miért állt 0-0 a Puskás Aréna eredményjelzőjén a 116. percben.

“A masszív védekezést mindig könnyebb összerakni, mint a hatékony támadójátékot, és mivel a ZTE elsősorban támadófocit játszik, látványosabbak a problémái egy ilyen helyzetben. Sajnos beleragadt a csapat ebbe a negatív helyzetbe, és nem nagyon tudunk átlendülni rajta. Tisztán látszik, hogy a bajnokságból hátralévő meccsekre az lesz a legfontosabb feladatunk, hogy megpróbáljuk áttörni ezt a gátat a játékosokban.”

A szakértők kíváncsian várták, hogy áll fel a Zete támadószekciója a kupadöntőben. Négy nappal a finálé előtt, a mezőkövesdi bajnokin a két fiatal csatárral, Szalayval és Németh-tel kezdett Boér, és később hozta be Meshackot és - a győztes gólt szerző - Mimet. A kupadöntőre ezzel szemben váltott a szakember, Ikoba és Meshack is kezdett, és a helyükre jött be a két fiatal támadó, akik végül a hajrában eldöntötték a finálét.

“Arra számítottam, hogy visszahúzódik a saját kapuja elé a Budafok, és három belső védővel szállja meg a tizenhatosát, ehhez pedig kell a tömeg és az izom, ezért kezdtem Ikobával kilencesben. Az volt a célunk, hogy átrúgjuk a masszív budafoki védekezést, és direktben juttatjuk a labdát a tizenhatoson belülre, aminek az is volt az oka, hogy a Budafok rendkívül erős a középpályán elcsípett passzokból indított támadásokból. Meg akartuk akadályozni a gyors átmeneteiket, de nemcsak a lefordulások miatt tükröztem az ellenfél formációját, hanem azért is, hogy sok párharcra bontsuk le a meccset, mert egyénileg jobb játékosaink vannak” - magyarázta Boér.

“Az eredeti cél az volt, hogy a két légióssal kifárasztott védelemre behozzuk a dinamikus, gyors fiatal csatárainkat, akik mélységi labdákkal meg tudják futni a védőiket. Volt is lehetőségünk ilyen helyzetekből, ám ezekből nem született gól, de ezt annak tudom be, hogy nagyon fiatalok még a csatáraink egy ilyen nyomással járó meccshez. Mondtam is nekik, hogy a 3-4. döntőjükön már sokkal komfortosabban érzik majd magukat” - tette hozzá nevetve.

Dicsérjünk és kritizáljunk egy kicsit

Nekiszegeztük a kérdést a vezetőedzőnek, hogy nála ki volt a meccs embere, illetve kinek a teljesítményével nem volt elégedett. Boér húzódozott a kritika megfogalmazásától, ezért feldobtuk a labdát: egy elsősorban támadófocit játszó csapatnál rendkívül látványos, ha a középcsatár nem találja a fonalat.

“Edu [Ikoba] nagyon jó srác, de magára rakott óriási terhet azzal, hogy volt egy remek őszi szezonja. Ő még nem húszgólos csatár, hanem egy nagyon hasznos csapatember, aki jól meg tudja dolgozni a védőket, megtartja a labdákat, lekészít, harcol, zaklatja a hátvédeket. Az, hogy ősszel tíz gólt szerzett, sajnos komoly nyomás alá helyezte, és mentálisan ezt nem könnyű kezelni” 

- magyarázta Boér, aki a dicséretekre áttérve már sokkal bőbeszédűbb volt, bár a meccs emberét némi gondolkodás után nevezte csak meg.

“Kálnoki-Kis Dávidot emelném ki először, nagyon fontos volt a stabilitás, amit adott a csapatnak, de igazi vezér is volt. Akár a pályán belüli kommunikációt, akár a játékát nézzük, ő volt a meghosszabbított kezem a pályán belül. Szendreit is kiemelném, nagyon sokat melózott a középpályánk stabilitiásáért, tetszett a játéka. A két gólszerző mellett sem mehetek el szó nélkül, Danié nagyon fontos, Szabié pedig csodálatos volt, és bár nem kellett óriási bravúrokat bemutatnia, [Demjén] Patrikot is meg kell említenem.”

Irány az NBI - és Európa

Ahogy a rendkívül fontos mezőkövesdi győzelem a kupadöntőre, úgy a finálé megnyerése a hátralévő bajnoki fordulókra lehet komoly hatással, elsősorban mentális téren. A győzelem komoly önbizalomfröccs a Zetének, és szükség is volt rá, hiszen még távolról sem maradt bent a csapat.

“Kell, hogy adjon annyi lendületet, amivel ki tudjuk harcolni a bennmaradást! Fontos érzelmi töltetet adott a kupadöntő, és őszintén szólva nemcsak nekem, a játékosoknak is óriási kő esett le a szívéről, amikor megnyertük a finálét, hiszen akármilyen jó csapat is a Budafok, mégiscsak egy másodosztályú klub volt az ellenfelünk.”

A kupagyőzelemmel a dicsőségen kívül egy európai kupakaland lehetősége is jár. A ZTE eddig ötször jutott ki a nemzetközi kupaporondra, kétszer az Intertoto Kupában játszott, egyszer az UEFA-Kupában, egyszer az Európa Ligában, illetve egyszer a Bajnokok Ligájában - utóbbira mindenki emlékszik, ekkor született a legendává váló Koplárovics Béla-gól a Manchester United ellen. A hatodik európai kaland egy új sorozatban, a Konferencia Ligában vár az egerszegiekre.

“Ennyire nem tekintek előre, mert az én szerződésem csak a nyárig szól, de a véleményem ugyanaz marad, ha én maradok a Zete edzője: ez egy szuper projekt, nagyon jól is alakul, így nem kell a feje tetejére állítani a klubot azért, mert kijutott Európába. Természetesen hozzá kell majd nyúlni kicsit a kerethez, kell a minőség, elsősorban a támadósorba. De ezen egyelőre még nem szabad gondolkodnunk, fontos feladatok várnak még ránk az első európai selejtezőig” - tette hozzá Boér.