Hosszú utat jártak be a döntősök a MOL Magyar Kupában, és bár az elődöntők alapján a Fradinak volt jóval nehezebb a sorsolása, a ZTE sem csak besétált a fináléba.
Első látásra nagyon különböző úton jutottak el a MOL Magyar Kupa döntőjéig a csapatok, de ha jobban megnézzük, nem olyan óriási a különbség a Ferencváros és a Zalaegerszeg kupamenetelése között, ami az ellenfelek játékerejét illeti. Ez a kijelentés magyarázatra szorul, hiszen a Fradi egy csúcsrangadón küzdötte túl magát az elődöntőben, a Zete pedig úgy jutott a fináléba, hogy nem játszott NBI-es ellenféllel.
Kapcsolódó
Egyébként is nehéz a kupameccseken esélyekről és játékerőről beszélni, hiszen egy meccsen dől el a továbbjutás, akár egyetlen mozzanat is dönthet továbbjutás és kiesés között. Ráadásul az osztályok ügyét sem lehet egy legyintéssel elintézni, mert NBII-es és NBII-es csapat között is vannak komoly különbségek.
Többször otthon, mint idegenben
Szögezzük le az elején: a Ferencváros útját a döntőig nem lehet könnyűnek nevezni, hiszen az elődöntőben bajnoki kihívójával, az ETO FC-vel találkozott. Ugyanakkor az is igaz, hogy - ahogy a győriek ellen is - a Fradi a sorsolásnak hála sokszor játszhatott hazai pályán: öt meccséből háromszor nem kellett utaznia.
Ebben osztozik a ZTE-vel, amelynek földrajzi elhelyezkedéséből adódóan nagyon nem mindegy, mennyit kell utaznia. Az egerszegiek is háromszor voltak pályaválasztók az öt forduló alatt, igaz, egyből az első (valójában harmadik) körben leutazták az egész éves penzumot: Vásárosnamény csaknem 550 km-re van Zalaegerszegtől.
Kapcsolódó
Bár számszerűen ugyanannyi hazai és idegenbeli meccse volt a két döntősnek, egy igen fontos körülményt az egyenletbe kell illeszteni: a Fradi a kupaszezonja legnehezebb meccsét hazai pályán játszhatta, míg a Zalaegerszegnek utaznia kellett. Sőt, ha már nagyon belemegyünk a részletekbe, a Fradi saját tábora előtt rúghatta a büntetőket a 11-es párbajban, a ZTE játékosai viszont a kispesti B-középpel néztek szembe.
A sokszínű ellenfelek
A MOL Magyar Kupa harmadik fordulójában becsatlakozó két döntős az első körben megyei osztályú ellenfelet kapott, és mindkettőnek utaznia is kellett. Ez nem pech, hanem maga a szabály, hiszen a harmadik fordulóban még pályaelőnye van az alacsonyabb osztályú csapatoknak, csak a negyediktől dönt sorsolás a pályaválasztó kilétéről. Az első akadályt simán vették a döntősök, a Fradi 15-0-ra, a ZTE 13-0-ra győzte le megyei osztályú ellenfelét.
Kéz a kézben haladt tovább a Ferencváros és a Zalaegerszeg, a következő két fordulóban mindketten két-két NBII-es csapattal találkoztak, ráadásul a sorsolás is jól alakult számukra, mert utazniuk sem kellett. Viszont a játékerőben már mutatkoznak különbségek. Két alsóházi ellenfél (FTC-Békéscsaba 4-0, ZTE-Budafok 3-1) után a Fradi a tabella első felében álló Csákvárral találkozott, a ZTE pedig a másodosztály bajnokát, a Vasast fogadta.
Kapcsolódó
A negyeddöntőben a ZTE járt jobban, hiszen (hazai pályán) a Fradi fiókcsapatát, a Soroksárt fogadta, a Ferencváros pedig NBI-es ellenféllel játszott, ráadásul idegenben. Igaz, nem volt teljesíthetetlen a feladat, hiszen a már akkor is szinte biztos kieső Kazincbarcikához látogatott, és nyert könnyedén a Ferencváros.
A bevezetőben feltett kérdés a nyolcaddöntőben és a negyeddöntőben éleződik ki a két döntős szempontjából: a másodosztály biztos feljutója és az első osztály biztos kiesője közül melyikkel jobb játszani? És lehet tovább árnyalni a képet, hiszen a Vasas tavasszal még nem volt biztos, hogy simán jut fel, a Kazincbarcika pedig pár nappal a kupameccs előtt nagy csatára kényszerítette az FTC-t, ráadásul tette ezt az Üllői úton!
Az elődöntő kőkemény volt
A döntőbe jutásért zajló meccsek mindig nehezek, itt már semmit nem számítanak az esélyek. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindkét csapat a létező legkisebb különbséggel, büntetőkkel jutott be a kupadöntőbe. De azért az ellenfelek játéktudásában és formájában is komoly különbség volt.
Kapcsolódó
A Ferencváros úgy futott ki a kupaelődöntőre, hogy bajnoki nemezise, az ETO FC négy nappal korábban Győrben legyőzte, és ezzel nagy lépést tett a bajnoki cím felé. A kupameccs komoly adok-kapokot hozott, a felvezetőben csak magyar csúcsrangadónak nevezett rangadó ide is, oda is eldőlhetett volna a párharc. Nem lehet azt mondani, hogy érdemtelen volt a Ferencváros továbbjutása, de ugyanígy nem lett volna az a győrieké sem.
Kapcsolódó
A másik párban egészen más volt a leosztás. A ZTE, bár ragyogó tavaszt produkál, azért a kupaelődöntőhöz közeledve elszórt néhány pontot, és önmagához képest a Bozsikban sem játszott jó meccset. A Honvéd pedig, amely nemrég még nemcsak biztos feljutónak, de bajnoknak is tűnt, a tavasz végére kicsit elveszítette a fonalat. Ebből lett egy kemény fizikai csata, ami büntetőkkel zárult.
