Mátyus János és az elátkozott zokni

“Csodálatos élmény, nagy büszkeség, de közben örökké tartó fájdalom is” - zanzásította a kupadöntőhöz kötődő érzéseit a molkupa.hu kérdésére Mátyus János, a Budafok vezetőedzője.

A másodosztályú kiscsapat történelmet írt azzal, hogy egészen a döntőig verekedte magát a MOL Magyar Kupában, ám annál fájdalmasabb módon nem nagyon lehet elveszíteni egy finálét, ahogy a budafokiak tették: alig három perccel a büntetőrúgások előtt, a 117. percben kapott góllal buktak el.

“Visszanéztem azóta a meccset, és egyet kell értenem azokkal, akik a legszebb dicséretet fogalmazták meg velünk szemben: valóban nem látszott, hogy melyik az első-, és melyik a másodosztályú csapat. Egy dologra viszont még nem voltam képes: a 117. percben kapott gólt nem tudtam megnézni, áttekertem a felvételen. Talán majd egyszer, jó sokára megnézem azt is” - mondta keserű mosollyal a szakember.

Az történt, amire készül és amitől tartott

A molkupa.hu készített egy interjút Mátyussal a döntő előtt, amiben az egykori válogatott védő mesélt a meccstervéről, elmondta, milyen meccsképre számít és azt is, hogy mi a legnagyobb félelme. A budafoki edző szakértelmét mutatja, hogy szinte mindenben igaza lett, csapata nagyszerűen fogta ki a szelet a ZTE vitorlájából, bejöttek a gyors átmenetekből indított támadások, illetve a kevés helyzet. Bár biztosan lemondana róla, de abban is igaza lett, hogy a zalaegerszegiek kiváló fizikai állapotát jelölte meg az ellenfél legnagyobb fegyverének.

“A hosszabbításban fölénk kerekedtek, ezen nincs mit szépíteni. Lassan elfogytunk, és a ráadás második felében már a túlélésre játszottunk, és bár lehetett volna annyi szerencsénk, hogy kihúzzuk a végéig, alig néhány perccel a 11-esek előtt jött a ZTE győztes gólja.”

“Marad számunkra a büszkeség, hogy jól tettük a dolgunkat, de hát ezt kitehetjük az ablakba. Szomorú vagyok a vereség miatt, és még jó darabig velem lesz az a pillanat, amikor megkaptuk az első gólt. Hihetetlen szerencsétlennek éreztem magam, és nagyon sajnáltam a fiúkat, mert mindenki mindent beleadott. Igazából nem kellene, hogy hiányérzetünk legyen, hiszen nem mi voltunk a döntő esélyesei, de a játékosaimmal és a stábommal együtt mi elhittük, hogy nyerhetünk.”

Fejben is rendben volt a Budafok

A rendes játékidőben, sőt a hosszabbítás elején is érezni lehetett, hogy amíg szuflával bírják a budafokiak, addig itt nemhogy gól, de helyzet sem nagyon lesz. Mátyus csapata végig kompakt és szervezett maradt, de nem mondott le az ellentámadásokról sem, és érezni lehetett amiről több budafoki játékos is mesélt nekünk a döntő előtt, hogy Mátyus valóban a lelki és mentális felkészítés mestere.

“A döntő előtt folyamatosan azt sulykoltuk a játékosokba, hogy minden eltelt perccel mi erősebbek, az ellenfél pedig idegesebb lesz. Egy kiscsapatnak az a legnagyobb segítség az ilyen helyzetben, hogy ahogy telik az idő, úgy nő a nyomás az ellenfélen, és arra készültünk, hogy ezt kiaknázzuk."

"Lebontottuk a meccset két félidőre (ebből lett aztán négy), felépítettük fejben az eseményeket, és nem is tévedtünk nagyot. Azt mantráztuk az öltözőben, hogy hiába tudjuk mi is és ők is, hogy erősebbek, egy pillanatra sem szabad elhinnük, hogy mi ezt elfogadtuk.”

“Az első félidő a miénk volt, az történt a pályán, amit akartunk, voltak lehetőségeink és még a kapufát is eltalátuk egyszer. Vagyis nem mi, de ez nem számít” - tette hozzá nevetve. “Hogy mi lett volna, ha büntetőkre kerül sor? Mondhatnék bármit, nem lenne súlya, de nem akarom kikerülni a kérdést. Maximálisan bízom Gundel-Takács Bencében, és bár az is igaz, hogy [Demény] Patrik is igazi 11-esölő hírében áll, azt hiszem, mentálisan mi lettünk volna előnyben. Egyik csapatban sem hemzsegnek a játékosok, akik már átéltek ilyen helyzetet, de ahogy korábban is mondtam, a végén már a Zetén lett volna sokkal nagyobb a nyomás.”

Szabály- és zokniváltoztatás

Mátyus elmondta, ha nem lett volna elég a két csapat közti fizikai- és tudáskülönbség, a ZTE a legerősebb felállásában léphetett pályára a MOL Magyar Kupa döntőjében, a Budafokból viszont két kulcsjátékos is kiesett. Adorján Krisztián kidőlése egyszerű pech, a középpályás megsérült, ezért nem lehetett ott, viszont Soltész István azért nem léphetett pályára, mert sárga lapjai miatt eltiltott volt. Ez utóbbi magyar sajátosság, a nemzetközi tornákon már évek óta az a szokás, hogy a nem piros lapos eltiltásokat a döntők előtt törlik.

“Az MLSZ - nagyon helyesen - próbálja lekövetni a FIFA és az UEFA szabályait, fogalmam sincs, ebben a kérdésben miért nem tett így, mindenesetre nekünk most nagyon rosszul jött, hogy a sárga lapok nem törlődtek a döntő előtt. Adorján és Soltész alapemberek a középpályánkon, nagyot sebzett rajtunk, hogy egyikükre sem számíthattam” - magyarázta Mátyus.

“Hogy csinálnék-e bármit másként? Jó kérdés… elsőre azt mondanám, hogy nem. Becsülettel felkészítettük a csapatot, szerintem jó meccset játszottunk, kihoztuk magunkból, ami bennünk volt, és kiderült, hogy nem alaptalanul tartottunk a hosszabbítás lehetőségétől. Persze mindig lehet jobban csinálni a dolgokat, biztosan én is dönthettem volna szerencsésebben bizonyos kérdésekben, de csak egyetlen olyan dolog van, amit bizosan másként csinálnék.”

“A meccs után a kisfiam megölelt, és azt mondta, büszke rám. Aztán hozzátette, hogy rossz színű zoknit vettem fel a mérkőzésre. Annyit ígérhetek, többet nem lesz rajtam az a zokni” - tette hozzá nevetve.