Folytatjuk sorozatunkat a MOL Magyar Kupa idei nyolcaddöntőinek korábbi döntős párharcaival kapcsolatban, a záró részben a Vasas és a Honvéd 1974-es fináléjáról lesz szó, ami nemcsak a valaha volt egyik legnagyszerűbb kupadöntő volt, de két sztárcsatár epikus csatáját is elhozta.
Őrületes dolgok történtek a Magyar Kupában a 70-es években. Új lebonyolítást teszteltek, és a körmérkőzések végén jobb gólkülönbségével a Diósgyőr nyerte meg a sorozatot, holott a második helyen végzett Fradi 3-0-ra megverte. Aztán ott volt a gólokat csak elvétve szerző újpesti védő, Horváth József sztorija, aki a Haladás elleni kupadöntőben nyolc perc alatt mesterhármast szerzett. És ha már a mesterhármas szóba került, ott volt még minden idők egyik legnagyobb Magyar Kupa-döntője is.
Az 1973/74-es szezonban a Honvéd és a Vasas jutott be a fináléba, ami annyiból feltétlenül meglepetés volt, hogy a bajnokságban egyiküknek sem ment igazán. Ez az Újpest korszaka volt, a lilák sorozatban nyerték a bajnokságokat,1974-ben a Fradira négy pontot verve ültek fel a trónra. Ehhez képest a kupasorozatban nem termett a két élcsapatnak sok babér, a Fradi a 32 között, az Újpest egy körrel később szállt ki, így a dobogó környékén végző csapatokat kiejtő Honvéd és Vasas verekedte be magát a döntőbe.
A két csapat 1955 után jutott újra a Magyar Kupa döntőjébe, és mintha mi sem történt volna, a Vasast szűk két évtizeddel a győztes finálé után is Baróti Lajos irányította. De mégsem róla, hanem csapatának szemtelenül fiatal támadójáról szóltak a következő napok krónikái.
Várady Béla megvillantja magát
Bár a hatodik helyen végző Honvéd csak két hellyel előzte meg a Vasast, így is komoly favoritnak számított a döntőben, hiszen például soraiban tudhatta a szezon gólkirályát, aki utcahosszal nyerte meg a gólvadászok versenyét huszonhét góllal. Az ekkor 25 éves csatárt azonban ezen a napon elhomályosította a Vasas középcsatára, Várady Béla.
A huszadik születésnapját a döntő előtt néhány héttel ünneplő támadó már a 7. percbgen megszerezte a vezetést a Vasasnak a Népstadionban, de még negyedóra sem pörgött le a fináléból, amikor már újra döntetlenre álltak a felek. Az adok-kapok nem csillapodott, Várady az első félidő végén újra betalált, amit a második félidő elején megint kiegyenlített a Honvéd. A feszült, jó hangulatú és nagyszerű tempójú meccsben még volt egy pofonváltás: a 77. percben újra a Vasas került előnybe, ám öt perccel később megint egyenlíteni tudott a Honvéd.
Ihász Kálmán csapatkapitány veszi át a Vasas második kupatrófeáját
Kredit: MTI Archív
A rendes játékidő lefújásakor 3-3 állt az eredményjelzőn, és a két középcsatár is döntetlenre állt: Várady és Kozma egyaránt 2-2 góllal álltak, ám ez nem sokáig maradt így. A hosszabbítás 9. percében Várady mesterhármassá kerekítette aznapi teljesítményét, erre pedig már nem volt válasza a Honvédnak. A Vasas a második kupagyőzelmét szerezte - amit a nyolcvanas években további kettő követett -, ezzel be is hozta az ekkor szintén két trófeával álló Honvédot az örökranglistán.
Érdekesség, hogy a Honvéd csapatában két későbbi szövetségi kapitány is pályára lépett: a kispestiek kapuját Bicskei Bertalan védte, és ott volt a védelemben Egervári Sándor is. A Vasasnál pedig a szurkolók elkezdték megkomponálni a szemtelenül fiatal csatárnak szóló dalt, ami úgy kezdődött: “Béla, Béla, Béluska, úgy lősz mint a géppuska….”
