- Komoly botrányt hozott az 1994-es kupadöntő
- A Fradi rendkívül izgalmas, hosszabbításba, majd 11-esekbe torkoló csörtét vívott a CSZKA Moszkvával a KEK-ben
- Aztán jött a Porto, a nagy verés, aztán a nagy győzelem
- A csapatban ifjú süvölvényként is jól teljesítő Hrutka Rudival idéztük fel a Ferencváros KEK-bravúrját.
Bár a Kupagyőztesek Európa Kupája presztízsét tekintve nem kelhetett versenyre nemhogy a BEK-kel, de az UEFA-kupával sem (ebben nem értünk egyet Rudival, aki szerint a KEK magasabb nívót képviselt az UEFA-kupánál), azért az 1999-ben véget ért európai kupasorozat hozott emlékezetes sztorikat, nagy győzelmeket - és persze itt-ott magyar sikereket is. Mivel hosszú évtizedeken keresztül a Magyar Kupa győztese ebben a sorozatban indulhatott el Európában, úgy éreztük, egy rovatot mindenképpen áldoznunk kell a kupagyőztesek európai kalandjainak.
Természetesen részletesen fogunk foglalkozni a két magyar KEK-döntőssel, az 1964-ben a Benficától csak megismételt fináléban elbukó MTK-val, illetve az 1975-ben a Dinamo Kijevvel szemben veszítő Fradival is, de a rovat első témájának egy időben közelebbi kupagyőztest választottunk.
A döntők történetének legbotrányosabb meccse
A Fradi annyira simán nyerte meg a kupadöntőt a Honvéd ellen, hogy szinte szót sem érdemel, a kétmeccses finálé első meccse (3-0) után győztest lehetett volna hirdetni, mindenesetre az FTC 2-1-re megnyerte a visszavágót is. “Pedig az nem akármilyen Honvéd volt, Illés, Pisont, Sallói, Vincze Pilu játszottak a kispestieknél, úgyhogy hiába volt nekünk is jó csapatunk, egyáltalán nem voltunk egyértelmű favoritok” - idézte fel a kupadöntőt Hrutka János, a csapat védője.
“Természetesen én is tudom, hogy ha az a döntő szóba kerül, mindenkinek a rendőrroham jut eszébe, a pályáról azonban más emlékeket őrzök. Először is azt, hogy Mátyus Jani úgy lekönyökölt, hogy a szemem felett felnyílt a bőr egy jó ötcentis részen, utána végig turbánban kellett játszanom” - mondta nevetve Hrutka.
Kupagyőztes a Fradi
“Ahogy mondtam, nem mi voltunk az esélyesek a finálét megelőzően, 50-50% esélye volt mindkét csapatnak, de akkoriban az Üllői út valóban bevehetetlen erődnek számított. Bíztunk benne, hogy hiába erős csapat a Honvéd, a hazai pályán esedékes első meccsen össze tudunk szedni akkora előnyt, ami már elég lehet a kupagyőzelemhez. Végül meglehetősen simán nyertünk az Üllői úton, és ez rányomta a bélyegét a visszavágóra is.”
“A Bozsik stadionban lejátszott meccs utáni botrány hátborzongató volt. Ez volt Nyilasi Tibor utolsó meccse, lefújták a döntőt, mi pedig ünnepelni kezdtünk a pályára tódult szurkolóinkkal, majd szinte menekülnünk kellett az öltözőbe. Aztán persze visszatértünk, hogy átvegyük a kupát, és újra együtt ünnepeljünk a szurkolóinkkal, de amikor újra kiléptünk a pályára, már elképesztő jelenetek zajlottak mindenhol” - idézte fel a védő az esetet, ami után több rendőrségi tisztviselőnek, illetve három Fradi-játékosnak is jelenése volt a bíróság előtt - utóbbiaknak hivatalos személy elleni erőszak miatt.
Nem ijedtünk meg senkitől!
A Fradinak nem volt nagy szezonja a bajnokságban, Hrutkáék csak a negyedik helyen végeztek, így a kupagyőzelem jelentette számukra az európai belépőjegyet. A Kupagyőztesek Európa Kupájában, amely a harmadik számú európai kupasorozat volt a BEK és az UEFA-kupa mögött, elég komoly mezőny jött össze, a Porto, a Feyenoord, a Chelsea, a végső győztes Zaragoza, illetve a címvédő jogán elinduló Arsenal is ott volt a rajtvonalon a Fradi mellett.
“Erős volt a mezőny, és tudtuk, hogy az első forduló után már komoly ellenfél következik” - mondta Hrutka, akinek társaival a luxemburgi Dudelange sima legyűrése (6-1, 6-1) után valóban egy nagy hal akadt a horgukra: a moszkvai CSZKA következett.
“Én egy szerencsés korszak szülötte vagyok. A felnőtt válogatotthoz képest akkoriban az utánpótlás szép sikereket ért el, én pedig mindig sikerorientált, jó erőkből álló csapatokban játszottam. Két évvel korábban ötödikek lettünk az Ifjúsági Európa-bajnokságon, később pedig az olimpiai válogatottal repjegyet váltottunk Atlantába, a kijutás pedig újabb Európa-bajnoki ötödik helyet jelentett.”
“Szóval az volt a helyzet, hogy én elég sok nemzetközi meccset játszottam már fiatalon, és mivel általában sikerrel tudtuk le ezeket, nem ijedtem meg soha semmilyen ellenféltől. Nem volt ismeretlen számunkra sem a nemzetközi színvonal, sem a játék tempója” - magyarázta Hrutka. “Az utánpótlás Eb-re például úgy jutottunk ki, hogy az olaszokat ütöttük ki, ami már akkor is hatalmas dolognak számított, a Fradival pedig tudtuk, hogy hazai pályán senkitől nem kell tartanunk. Emlékszem, abszolút bizakodó volt a hangulat a CSZKA elleni meccs előtt, pedig mindennek ígérkezett a párharc, csak könnyűnek nem.”
Hrutkát imádta a Fradi-tábor
A moszkvai mérkőzésen biztató, 2-1-es vereséget szenvedett a Fradi, Kenneth Christiansen gólja után Hrutkáéknak (a védő Moszkvában csak csereként állt be) egy 1-0 is elég lett volna a nyolcaddöntőbe jutáshoz.
Simi szinte kilökött a sorból
Az 1-0-s továbbjutásról szőtt álmok a visszavágó első negyedórája után szertefoszlottak, hiszen Vladislav Ragyimov góljával a CSZKA szerzett vezetést a zsúfolásig telt Üllői úti stadionban. A Fradi azonban még az első félidőben meccsnullra hozta a párharcot, egy öngóllal egyenlített, majd Eugen Neagoe góljával a vezetést is megszerezte. A második félidő elején Faizulin kiállítása miatt emberelőnybe is került a magyar csapat, de több gól nem született, jöhetett a hosszabbítás, majd a büntetőrúgások.
“Novák Dezső bácsi már a meccs végén is úgy cserélt, hogy jó rúgótechnikájú játékosai legyen a pályán, ha büntetőkre kerül a sor. Jött Gregor Józsi, aki aztán az első 11-esünket rúgta, és beállt Zavadszky Gabi is, bár abban akkor még nem lehettünk biztosak, hogy ő is rúgni fog” - idézte fel a sorsdöntő pillanatokat Hrutka.
“Az első öt rugó nyilván megvolt, utána azonban csak álltunk, és néztünk egymásra. Ilyenkor ugyebár azt várja az ember, hogy a legrutinosabb játékos odaáll, és beveri, de Simon Tibi - aki egyébként ezen a meccsen középpályást játszott - ránézett Zavára, és azt mondta neki, “Menjél, kicsi!”. Zava belőtte, de utána az oroszok sem hibáztak, mi pedig csak néztünk egymásra, hogy ki lője a következőt.”
“Én ekkor már a hónom alatt cipeltem a lábamat, úgy kifutottam magam, görcsöt is kaptam a hosszabbításban, és bevallom őszintén, nem nagyon akartam ilyen állapotban sorsdöntő 11-est lőni” - mondta Hrutka, aki csak néhány héttel a mérkőzés után töltötte be a 20. évét. “Aztán addig nézegettünk egymásra, míg Simi beállt mögém, és szinte kilökött a sorból, hogy menjek én. Próbáltam minden erőmet összeszedni, és szerencsére bement a lövésem, és mivel az oroszok hibáztak, ezzel tovább is jutottunk. Utána már nyilván hálás voltam Simon Tibinek is” - tette hozzá nevetve a védő.
A Porto azért más kávéház
A bravúros továbbjutás után az FC Portót sorsolták a Fradi mellé, ami nem sok jóval kecsegtetett, hiszen Bobby Robson csapata a kontinens szűk elitjébe tartozott. A továbbjutási remények már az első meccsen szertefoszlottak, hiszen a Porto már az első félidőben három góllal vezetett, végül súlyos, 6-0-s vereséggel távozott Portugáliából a Ferencváros.
“Nagyon akartuk a győzelmet a visszavágón. Tudtuk, hogy a továbbjutás már elment, de meg akartuk mutatni nekik, hogy nincs hat gól a két csapat között, és hát végül úgy alakult, hogy Bobby Robsonék kaptak egy kis ízelítőt az Üllői úti hangulatból.”
“A 2-0-s győzelemhez azért hozzá kell tennünk, hogy a Porto a hazai hatgólos győzelem után nem vette igazán komolyan a visszavágót, és elég nagy mellénnyel is érkeztek Budapestre. Ahogy a CSZKA ellen, úgy itt is segített minket egy kiállítás, de az esélyt meg is kellett ragadni, és mi megtettük. Nagy ünneplést és tapsvihar volt a jutalmunk a meccs végén. Én a mai napig úgy gondolom, hogy annak a Portónak a legyőzése hatalmas fegyvertény volt.”
A Fradi emlékezetes, 1994-es teljesítménye után még öt szezont ért meg a KEK-sorozat, de zajos magyar sikerekről ezután már nem tudunk beszámolni. A következő évben a Vácot a máltai Sileks ejtette ki, egy évvel később a Honvéd feljutott a főtáblára, de a francia harmadosztályú Nimes kiejtette, ahogy egy évvel később a BVSC is az első körben vérzett el (Real Betis 2-0, 2-0), és ugyanígy tett a sorozat utolsó szezonjában, 1998-ban az MTK is, amelyet az osztrák Ried ejtett ki kettős győzelemmel (2-0, 1-0).
