Az iváncsai hős a ráadásban már tudta

A hősök élete nem könnyű, és ezt az Iváncsa kapusa, Varga Ádám is megtapasztalhatta, miután csapata - nem kis részben az ő parádés teljesítményének köszönhetően - a MOL Magyar Kupa történetének egyik legkomolyabb meglepetését szolgáltatva kiejtette a Ferencvárost.

“A munkahelyemen vagyok, de egész nap csörög a telefonom, annyi üzenetet kapok, amennyit még soha, és persze mindenki lapogatja a vállamat” - mondta széles mosollyal az iváncsai hős egy nappal a káprázatos bravúr után.

Erre senki nem számított

Néhány nappal a MOL Magyar Kupa negyedik fordulója előtt beszélgettünk a klubigazgatóval, és Baki Imre is elmondta, abban bízik, hogy sikerül “minél tovább elhúzni a Fradi elkerülhetetlen győzelmét”. Bár a sportvezető hozzátette, szívesen ment volna még egy kört, mielőtt az ország legnépszerűbb csapatát megkapja, úgy tűnt, tulajdonképpen nem elégedetlenek a helyzettel Iváncsán.

“Egy jó meccset akartunk játszani, úgy álltunk hozzá, hogy ha sikerül megnehezíteni a Fradi dolgát, már elégedettek lehetünk. Aztán megláttuk, hogy a vendégeknek eszük ágában nincs tartalékolni, szinte a legerősebb felállásában küldte pályára a csapatát Sztanyiszlav Csercseszov, de akkor is úgy voltunk vele, a Fradi nem nagyon tud olyan csapattal kiállni, ami nem sokkal jobb nálunk.”

“Az első 20-25 percben nagyon ránk jöttek, próbáltak labdát szerezni már a mi térfelünkön, és gyorsan meg is szerezték az első gólt. Nem éreztem egyáltalán, hogy lebecsültek volna minket, ám amikor másodszor is megszerezték a vezetést, egy kicsit talán elhitték, hogy ez már megvan. Márpedig ha egy csapat egy meccs első félidejében ezt gondolja, az még a legnagyobbaknak is tud problémát okozni” - magyarázta Varga.

“Amikor másodszor is sikerült kiegyenlítenünk, már egészen más hangulat uralkodott a pályán. Láttam az ellenfél játékosain, hogy idegesek, nem számítottak rá, hogy van bennünk még egy gól, arra pedig még kevésbé, hogy nyílttá tudjuk tenni a továbbjutás kérdését. Ezzel bizonyára így voltak az iváncsai szurkolók, sőt a tv előtt ülő futballszurkolók is” - tette hozzá nevetve.

A hajrában jött a legnagyobb védés

Az iváncsaiak végül kihúzták a hosszabbításig, de még ekkor is úgy tűnt, csak a szép helytállás marad célként, hiszen harminc perc játék alatt, egy két osztállyal alacsonyabban játszó, egyre fáradtabb kiscsapat ellen a Ferencváros még mindig bombafavoritnak tűnt. Egészen addig, míg az Iváncsa meg nem szerezte a harmadik gólt.

“Amikor Kercsó Bence megszerezte a vezetést, abban a pillanatban tudtam, hogy tovább fogunk jutni. Visszagondolva lehet, hogy a második gól volt a vízválasztó, mert akkor hitte el a csapat, hogy ez igenis sikerülhet, de a harmadik találat után én már biztos voltam benne, hogy meglesz a továbbjutás.”

Sétagalopp persze nem volt innentől sem a meccs, sőt a hosszabbítás második félidejére már nemcsak a térfelére, de a 16-osán belülre szorult vissza a harmadosztályú kiscsapat. Mégsem mondhatjuk, hogy érett a gól, hiszen nemcsak Varga, hanem az egész csapat extázisban játszott, a szabad labdákra vércseként csaptak le az iváncsaiak, a védők nyerték a fejpárbajokat, ha pedig már mindenki verve volt, színre lépett Varga.

“Jó érzés, hogy sokan kérdezik, melyik volt a legnagyobb védésem, mert ez azt jelenti, hogy több is volt. A leglátványosabb - és talán a legfontosabb - a dupla védés volt a 120. percben, de Marquinhosnak volt a hosszabbítás első félidejében egy csavarása, amire sikerült odaérnem. Az sem volt kis védés” - mondta elégedetten a kapus, akinek a bravúrjaiból látványos videóösszeállítást készített az M4 Sport is.

Félprofi, de inkább amatőr

Iváncsa már a Fradi legyőzése előtt is az egyik legnagyobb törpéje volt a magyar futballnak. A szűk háromezres település két éve megnyerte a harmadosztályt, ám nem tudta vállalni az NBII-t (így jutott fel az a Kecskemét, amely azóta az első osztályban villog), így maradt az NBIII-ban. A klub lehetőségei korlátozottak, de a falusias hangulat egyáltalán nincs a bravúrkapus ellenére.

“Papíron félprofik futballisták vagyunk, de igazából amatőrök. Mindannyian munkából élünk, nem a futballból, én például Székesfehérváron dolgozom a játék mellett” - mondta a korábban Pakson és a Puskás Akadémiánál is szereplő kapus. “Az élet nagy rendező, és bízom benne, hogy a védéseimmel felkeltettem egy magasabban jegyzett csapat figyelmét, ugyanakkor ha Iváncsán maradok, azt sem fogom bánni egy pillanatig sem. Szeretek itt játszani, nagyon jó a hangulat a csapaton belül és ez a légkör sokszor többet számít, mint bármi más.”

“Komoly célok vannak előttünk, idén például a bajnoki címet tűztük ki magunk elé, és ha sikerül, az elnök újra elgondolkodhat rajta, készen állunk-e a másodosztályra. A Magyar Kupában nem terveztünk semmit, de most már azt mondom, szeretnék a legjobb nyolc közé jutni. Óriási dolog lenne ez a klub számára, és persze nekünk, futballistáknak is. És hát most itt van az az érzés velünk, hogy ha a Fradit ki tudtuk verni, akkor mégis kitől kellene tartanunk?” - tette fel a költői kérdést széles mosollyal a 22 éves kapus.