A sors akarta, hogy a 100 éves Kecskemét győzzön

Akadtak a Magyar Kupa történetében komoly bravúrok és óriási meglepetések, ott van például a siófokiak 1984-es győzelme, amikor a másodosztályú kiscsapat a fél NBI-en át verekedte be magát a fináléba, ahol a korszak sztárcsapatát, a Győri ETO-t is legyőzte. 2011-ben a Kecskemét nem volt másodosztályú, sőt kifejezetten jó kerettel kezdte meg a 2010/11-es bajnoki szezont, de hogy a centenáriumát ünneplő klub nyerje meg a trófeát, arra azért nem sokan számítottak.

“Ritkán fordul elő, hogy egy olyan csapat nyeri meg a kupát, ami a bajnoki tabella alsó részében fejezi be a bajnokságot” - mondta a molkupa.hu-nak Gyagya Attila, a kupagyőztes Kecskemét játékosa, akit 2011 őszén a szurkolók a csapat legjobb játékosának választottak.

“A bajnokság elején persze mi sem a kupagyőzelem lehetőségét méregettük, de Rózsa Pál tulajdonos eltökélt volt, hogy a klub 100. születésnapját méltóképpen ünnepeljük meg. Nagyon jó játékosok érkeztek, aztán a szezon első fele mégsem úgy alakult, ahogy terveztük.”

Edzőváltás után megjött a lendület

“Az volt a jelszó, hogy rúgjunk eggyel több gólt az ellenfélnél” - idézte fel a szezon kezdetét Gyagya, akinek védőként nem volt annyira ínyére Urbányi István ezirányú terve. “Ebből az lett, hogy rengeteg gólt kaptunk, ezért már az ősszel edzőváltás történt, és egy átmeneti időszak után visszatért a csapathoz Tomiszlav Szivics.”

Urbányi és Szivics között átmenetileg a csapat másodedzője, Szabó István vette át a csapat irányítását. Szabó azon kevesek egyike, akik a kupagyőztes csapatból megmaradtak Kecskeméten, az idén a Merkantil Bank Ligában kiváló szezont futó lilákat jelenleg ő irányítja.

“Szivicsnek nem volt annyira nehéz dolga, mert csak egy kicsit kellett belenyúlni a csapatba ahhoz, hogy a játékunk egyensúlya meglegyen, és innentől már kiegyensúlyozottabbak is voltunk. Segített az is, hogy mivel nagyot akartunk dobni a centenárium évében, a bajnokságban már csak arra figyeltünk, hogy kiesési gondjaink ne legyenek, és minden erőnkkel a Magyar Kupára fókuszáltunk” - magyarázta az egykori védő.

Ahogy a MOL Magyar Kupa idei kiírásában, úgy bő egy évtizeddel ezelőtt is a harmadik fordulóban kapcsolódtak be a küzdelmekbe az első osztályú csapatok. Nagy különbség azonban, hogy 2011-ben az 5. fordulótól kezdve oda-visszavágós rendszerben zajlottak a párharcok. A kecskemétiek a másodosztályú Békéscsaba (1-2), majd a harmadosztályú Tiszakanyár (0-3) ellen jutottak be a nyolcaddöntőbe, ahol a címvédő Debrecen várt rájuk.

A Loki ellen érezték meg az esélyt

A Debrecen nemcsak a kupában, a bajnokságban is címvédő volt, tulajdonképpen kérdés nélkül a magyar labdarúgás első számú csapata volt ebben az időszakban a Loki. 2007 és 2014 között a debreceniek öt bajnoki címet és három kupagyőzelmet szereztek, így a kecskemétiek előtt bitang nehéz feladat állt a Magyar Kupa nyolcaddöntőjében.

“A Debrecen elleni párharcban éreztünk rá, hogy itt akár valami nagy dolgot is elérhetünk. Sokan mondják, hogy könnyű útunk volt a döntőig, mert játszottunk például a Siófokkal és a ZTE-vel is, de egyrészt egyik sem volt könnyű, másrészt már a nyolcba jutásért a Lokival kellett összecsapnunk, a döntőben pedig az addigra már bajnok Vidivel találkoztunk. Ez tényleg olyan könnyű lenne?” - tette fel a költői kérdést Gyagya.

“Amikor kivertük a Debrecent, már tudtuk, hogy érdemes lesz az erőforrások nagy részét a kupasorozatra fordítani. Onnantól kezdve éreztük, hogy nagy lehetőség előtt állunk.”

Hozzá kell tennünk, ebben az évben a Debrecen az Európa Liga csoportkörében szerepelt, a két csapat kupameccsére fáradtan és tartalékosan állt ki, de a 6-1-es összesítéssel (0-3, 3-1) kiharcolt továbbjutás miatt nem kell magyarázkodnia a kecskemétieknek. A negyeddöntőt és az elődöntőt már az első meccseken eldöntötte a Kecskemét, miután a Siófokot és a ZTE-t is 5-1-re győzte le az első meccsen (mindkét visszavágó döntetlennel zárult), így karnyújtásnyira került a létező legszebb 100 szülinap.

Jól jött, hogy már bajnok a Vidi

“Szerencse minden győzelemhez kell, de én úgy gondolom, kiváló csapatunk volt. Persze nem jött rosszul, hogy a Vidi utcahosszal nyerte meg a bajnokságot, és az utolsó hetekben már meg sem kellett erőltetnie magát a győzelemhez. Kicsit talán leültek, mi pedig egy történelmi siker küszöbén nyilván alaposan fel voltunk pörögve a döntőben” - idézte fel a régi Puskás Ferenc Stadionban rendezett döntőt Gyagya.

“Mi pont fordítva voltunk a kupasorozattal, mint a csapatok nagy része, akik a kupameccseken pihentetnek, illetve adnak lehetőséget a kevesebbet játszó játékosoknak. Mi tavasszal már mindent a kupára tettünk fel, és a bajnokságban be is csúszott néhány kellemetlen eredmény, de tudtuk, hogy kiesni nem fogunk, ezért koncentrálhattunk a kupadöntőre.”

A finálénak persze a Vidi volt az esélyese, de Gyagya szerint egyáltalán nem volt meglepő, ami a pályán történt. “Mezey György csapata tele volt válogatott játékossal, de a Vidi sokkal kevésbé volt éles, mint a bajnokságban. Tudtuk, hogy bravúr kell tőlünk, de hittünk benne, hogy sikerül.”

A Kecskemét alaposan bekezdett a döntőben, és negyedóra után már 2-0-ra vezetett, miután Tököli Attila két passzát is gólra váltotta a közönség nagy kedvence, Foxi. A Vidi próbálkozott, de csak a második félidő elején tudott szépíteni, amitől lendületbe is jött a fehérvári csapat. A játékban sokkal inkább benne volt a Vidi egyenlítése, mint a harmadik kecsói gól, a hajrában mégis Foxi talált be, ezzel eldöntve a kupadöntőt az esélytelennek vélt Kecskemét javára.

Azt a bulit soha nem felejti el

“Talán a feljutás után volt akkora buli Kecskemét főterén, mint a kupagyőzelem után” - idézte fel mosolyogva Gyagya. “Óriási ünneplést csaptunk, nemcsak én, a játékostársaim sem fogják egyhamar elfelejteni, milyen hangulat volt a városban a kupagyőzelem után.”

“Az a csapat nagyon egyben volt, kiváló közösség alakult ki, és aki később el is ment Kecskemétről, az nem azért tette, mert nem érezte jól magát a klubnál. Annak az erős magnak, illetve a családias hangulatnak tudom be, hogy a hét első osztályú évünkből ötben is minket tartottak a kiesés első számú esélyesének, mi mégis mindig bennmaradtunk.”

“Nosztalgiával gondolok vissza a kecskeméti évekre, nagyon szerettem ott játszani, és büszke vagyok rá, hogy a kupagyőztes csapat tagja lehettem. Egyébként most lesz a győzelem tízéves évfordulója, és nagyon bízom benne, hogy lesz valami összejövetel. Az sem lenne baj, ha összekötnénk a feljutási ünnepséggel” - tette hozzá az egykori védő, ezzel is jelezve, hogy követi a remekül szereplő Kecsó idei eredményeit.