Horváth József a magyar futballtörténelem egyik legjobb védőjátékosa volt, 1974-ben az év játékosának is megválasztották, de a MOL Magyar Kupa történetébe nem tanári helyezkedésével, vagy az ellenfél csatárának kikapcsolásával került be, hanem egy nyolc perc alatt bólintott mesterhármassal.
A MOL Magyar Kupa 111 éves történelme hemzseg a jobbnál jobb sztoriktól. Előfordult, hogy alacsonyabb osztályú csapat oktatta a mezőnyt, láttunk két év alatt lejátszott kupasorozatot, ellopott, vagy éppen át sem vett trófeát, és edzőket, akiknek szemmel láthatóan mindegy volt, milyen csapatot irányítanak, a végén úgyis megnyerték a kupát. Ezek közül a sztorik közül is kiemelkedik azonban Horváth József (vagy néhányaknak: Joe) kupasztorija.
Horváth a második újpesti aranykorszak egyik meghatározó alakja volt, az év játékosának (1974) is megválasztott védőt sokan a világ legjobb hátvédei között emlegették. A lilák a 60-a évek végétől a 70-esek közepéig mindent letaroltak, zsinórban hétszer végeztek a bajnokság élén, három kupagyőzelmet szereztek, nemzetközi porondon pedig egy Vásárvárosok Kupája-döntő mellett rendszeresen legalább a legjobb nyolcig meneteltek a BEK-ben is.
Horváth a kép jobb szélén, a magyar válogatott csapatkapitányaként
Fotó: Fortepan
“A korszak nagy európai klubjai közül egyik sem mondhatta el magáról, hogy zsinórban hétszer bajnoki címet szerzett. Sem Cruyff Ajaxa, sem Gerd Müller Bayernje. Európai szinten is a legjobbak között emlegettek minket, és nem is véletlenül: rendkívül erős csapatunk volt, ráadásul ha valaki kiöregedett belőle, a helyére érkező fiatalok tudták pótolni őket. Egy aranygeneráció volt ez” - mondta a molkupa.hu-nak Horváth, akit az Egyesült Államokban értünk utol.
Az egyik legnagyobb kupasztori
1975-ben (pirosbetűs ünnepen, május elsején) az Újpest és a Haladás játszotta a Magyar (Népköztársaság) Kupa döntőjét a Népstadionban. Az esélyek ennél nem is lehettek volna egyértelműbbek, hiszen míg a bajnokságban a kiesés elől menekülő szombathelyiek döntőbe jutása kimondott meglepetés volt, az Újpest gólt sem kapva masírozott a fináléba.
A lilák természetesen bajnoki címvédők is voltak, egy évvel korábban (amikor Horváthot választották az év játékosának Magyarországon) a BEK elődöntőjében találkoztak a későbbi győztes Bayern Münchennel, egy évvel korábban pedig csak idegenben lőtt gólokkal estek ki a hatalmas Juventusszal szemben. Egy európai topcsapat készült egy vidéki kiscsapat elleni döntőre a Népstadionban.
“Elkezdődött a meccs, és egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy olyan sima lesz a dolog, mint sokan várták. Sőt, a 35. percben a Haladás szerzett vezetést. Nem lettünk idegesek, de amikor a második félidő elején a szombathelyiek megduplázták az előnyüket, már a levegőben lógott a számunkra igencsak kellemetlen meglepetés.”
“Kereki Zoltán az 58. percben szerezte meg a Haladás második gólját, amire válaszul Várhidi Pál edző nem cserélt, hanem szólt nekem, hogy menjek fel csatárnak” - idézte fel széles mosollyal az egykori kiváló védő.
Mesterhármas nyolc perc alatt
“Nem voltam egy nagy gólvágó, hiszen nem is ez volt a feladatom, az Újpestben pedig csak hátvédet játszottam. Viszont a fejjátékom kiemelkedően jó volt, a világ legjobb csatárai sem igen tudtak fejelni mellőlem. Nem sokkal korábban játszottunk az angol válogatottal, és Jackie Charlton, aki akkor a legjobban fejelő csatár volt a világon, csak egyszer tudott fejjel játékba avatkozni az egész meccsen. Szóval megvolt az oka, miért küldött fel csatárnak Várhidi Pál.”
A kupagyőztes csapat (Horváth a felső sorban jobbról a második)
Fotó: Fortepan
A szombathelyiek második gólja utáni percek a MOL Magyar Kupa történetének egy instant klasszikusát hozta el. A korántsem a szerzett góljairól híres Horváth nyolc perc leforgása alatt egymaga fordította meg a kupadöntőt.
“Négy perccel a Haladás második gólja után Fazekas Laci középre ívelt egy labdát, felmentem, befejeltem. Hat perccel később ugyanez, csak nem Fazéktól jött a labda, hanem Zámbó Sanyitól. Két perccel az egyenlítés után pedig megint Fazekason volt a sor: ezúttal egy szabadrúgást kanyarított a kapu elé, én pedig jól érkeztem, jól emelkedtem, és máris mi vezettünk” - idézte fel az elképesztő meccset Horváth.
Az újpestiek kupagyőzelme egy érdekes tendenciára világított rá: míg a bajnokságot komoly fölénnyel uralta a csapat, addig a Magyar Kupában jóval szerényebbek voltak a klub eredményei. Az akkor már tizenötszörös magyar bajnok Újpest mindössze két kupagyőzelmet szerzett a 75-ös döntő előtt - mindkettőt az aranygeneráció 1969-ben és 70-ben.
Kellemetlen utójáték
Bár Horváth kétségkívül az egyik legjobb magyar védő volt, a Haladás ellen megnyert kupadöntő után nem sokkal derékba tört magyarországi pályafutása. Azon a nyáron rendezte meg először az MLSZ a Bajnokok Tornája nevű eseményt, amelynek a döntőjébe a Honvéd és az Újpest jutott. A fináléban Horváth - egy ártatlan összerúgás során - súlyos sérülést okozott Kozma Mihálynak, és ezzel kegyvesztetté vált.
Horváth nem volt egy gólvágó, de ha odaért, nem hibázott
Fotó: MTI archív
“Talán a legnagyobb erényem az volt védőként, hogy mindig higgadt tudtam maradni. Bíztam magamban, és mindig igyekeztem keményen, de szabályosan szerelni az ellenfeleket. Soha nem volt bennem düh, és természetesen sérülést sem akartam soha okozni senkinek. Ez a bizonyos ütközés sem volt se durva, se alattomos, csak szerencsétlen szegény Kozma Misi számára.”
A sajtó erősen kikezdte a játékost, akinek néhány magas rangú potentát is a vesztét akarta, így a teljesen ellehetetlenült Horváth elhagyta az országot. Előbb Németországba, a Rot-Weiss Essenbe igazolt, majd az Egyesült Államokba szerződött, ahol többek között George Besttel és Johan Cruyffal is együtt játszott. Az amerikai időszkban - Joe Horváth néven - is letette a névjegyét, sokan a legjobb védők, illetve védekező középpályások között emlegetik a mai napig is.
“Büszke vagyok arra, amit elértem futballistaként és magánemberként. Jól érzem magam itt, de sokat járok haza Magyarországra - bár mostanában a vírushelyzet miatt inkább a fenekünkön maradunk” - mondta nevetve az Illinois államban élő egykori klasszis.
“Sok nagy meccsen léphettem pályára, az Újpesttel és a válogatottal is győztünk le olyan csapatokat, ahol a világ legjobbjai játszottak. Örülök neki, hogy otthon sem felejtettek el, ha Magyarországon járok, mindig összejövünk az egykori játékostársakkal - és igen, még Kozma Misivel is, akivel abszolút baráti a kapcsolatunk” - tette hozzá Horváth.
