Az 1950-es években sem sikerült a Magyar Kupát igazán magas polcra helyeznie a szövetségnek, az évtized mindössze három kupagyőztese mellett olyan elképesztő események is történtek, mint az 1953-as kupasorozat, amikor egészen a legjobb négyig lejátszották a sorozatot, ám az elődöntőkre, illetve a döntőre már nem került sor.
Az MTK kezdője: Tóth Görgy, Sándor Károly, Börzsei János, Bosánszky Jenő, Lantos Mihály, Keszler Mátyás, Bodola Gyula, Hidegkuti Nándor, Palotás Péter, Kovács II József és Kovács I. Imre.
Fotó: Fortepan
Az 1952-es sorozatban névleg új győztest avattak, hiszen a Budapesti Bástya nyerte meg a Magyar Kupát, ez a név azonban az újjáalakuló MTK-t jelentette. A kék-fehérek a szinergiák jegyében megnyerték a sorozatot Hungária FC, MTK, Budapesti Bástya, illetve elődöntőt játszottak Budapesti Vörös Lobogó néven is. Bukovi Márton MTK-ja egyébként hatalmas csatában, nagyszerű meccsen győzte le a döntőben a Dorogot, méghozzá új helyszínen, a Népfürdő utcai Építők pályán.
Kupa nélkül maradt az Aranycsapat
A következő kiírásra egészen 1955-ig kellett várni. Ez a sorozat több elsőzést is hozott, például ennek a kiírásnak a döntője volt az első, amit a Népstadionban rendeztek, ami a nézőszámon is meglátszott, hiszen 40 ezer néző volt a nemzeti stadionban, és a siker láttán a helyszín (az 1972-es kivételével) egészen a 80-as évekig minden évben a Népstadion maradt.
A győztes kiléte is újdonság volt, hiszen a Vasas ekkor szerezte meg története első jelentős trófeáját, a piros-kékek az elődöntőben az MTK-t (ekkor Vörös Lobogó), a döntőben pedig a Honvédot győzték le. Utóbbi azért érdekes, mert ez a bizonyos 3-2-re elveszített finálé az oka, hogy az Aranycsapat honvédos sztárjai soha nem tudták megnyerni a Magyar Kupát.
A sorozatot ugyan kiírták a következő szezonban is, de elképesztő módon csak három évvel később, 1958-ban játszották le a döntőjét. További mókás körülmény, hogy a Ferencváros még Budapesti Kinizsi néven rajtolt el 1956-ban, de a döntőt már újra FTC-ként nyerte meg, méghozzá az ellen a Salgótarján ellen, amelynek csak nem akart összejönni a kupagyőzelem: 1941 és 43 után harmadszor jutottak be a fináléba, de mindháromszor elveszítették. További érdekesség, hogy a döntőben a Fradit az a Tátrai Sándor vezette, aki nemcsak salgótarjáni volt, de pályára is lépett a nógrádiak utolsó, 1943-as kupadöntőjében egykori csapata ellen.
Újabb hosszú, csaknem egy évtizedes szünet következett a Magyar Kupában, vagy ahogy ekkor hívták, Magyar Népköztársaság Kupában.
(Fejléckép: fortepan.hu)
