Az MLSZ megszüntette azt a tavaly bevezetett szabályt, amelynek értelmében a legutóbbi MOL Magyar Kupa-szezonban csak a harmadik fordulóig volt automatikus pályaválasztó az alacsonyabb osztályú csapat. Idéntől helyreállt a világ rendje, és nemzetközi összevetésben is újra tökéletes sorozat lett a MOL Magyar Kupa.
A magyar női röplabda-válogatott hat mérkőzéslabdáról 3-2-re kikapott a már búcsúzott Lettországtól az Európa-bajnokság isztambuli csoportjának csütörtöki játéknapján, ezzel biztossá vált, hogy nem jut nyolcaddöntőbe.
A Magyar Labdarúgó Szövetség tavaly bevezetett a MOL Magyar Kupában egy új szabályt, amely szerint a negyedik fordulótól kezdve nem automatikus pályaválasztó az alacsonyabb osztályú csapat.
Így fordulhatott elő, hogy a későbbi bajnok ETO FC Győrben fogadta a megyei osztályú Pilisi LK-t, a kupagyőztes Ferencváros a Békéscsabával és a Csákvárral is hazai pályán találkozott, és a Mezőörs-Vasas csörte második kiadását is a Fáy utcában rendezték.
Nem, ez nem a Fradi a Vasas otthonában, hanem a Mezőörs KSE
A molkupa.hu szerkesztői egész évben gyártják az interjúkat a kupasorozattal kapcsolatban, és bár véleményt nem formáltunk a szabályt illetően, nem volt olyan beszélgetésünk, ahol nem került szóba. A vélemények igencsak egy irányba húztak, többen érezték úgy, hogy ezzel elveszik a lehetőséget a kicsiktől, hogy nagyokat lássanak vendégül, és az új szabállyal sérül a kupasorozat törékeny esélyegyenlősége is.
Voltak persze támogatói is, többen megerősítették az MLSZ álláspontját, miszerint egy alacsonyabb osztályú csapatnak óriási élmény egy nagy stadionban, tökéletes talajú pályán játszani. Erre erősített rá a Győr, amikor úgy fogadta a pilisieket, mintha BL-meccsre érkezett volna a megyei osztályú csapat. Jópofa sztori volt.
Kapcsolódó
Úgy tűnik, a szövetséghez is eljutottak a szabályt ellenzők érvei, mert az idei kupakiírásban már újra az szerepel, hogy az alacsonyabb osztályú csapat minden esetben pályaválasztó. Helyreállt a világ rendje.
A nemzetközi mezőnyben a legjobb
Talán hazabeszélésnek tűnik, de a MOL Magyar Kupa most újra minden ízében tökéletes. Nagyon jó szabály, hogy minden párharc egy meccsen dől el, hogy a negyedik fordulótól kezdve vaksorsolás dönt, bárki játszhat bárkivel, és hogy újra pályaválasztó az alacsonyabb osztályú csapat. Ezek a szabályok kellenek ahhoz, hogy a kupasorozat élvezhetősége, eladhatósága és presztízse méltó legyen a legrégebbi hazai futballsorozathoz.
Még minden kupasorozatok ősanyja, az FA-Kupa sem állja az összehasonlítást, mert ott a sorsolás dönt a pályaválasztói jogról, bár ezen kívül már csak egy különbség van a magyar és az angol sorozat között: ott az elődöntőket és a döntőt is a londoni nemzeti stadionban, a Wembleyben rendezik.
Nálunk is a nemzeti stadionban rendezik a döntőt
A Francia Kupa talán a világ összes kupasorozata közül a legkülönlegesebb, ugyanis az egykori francia gyarmatbirodalom máig Franciaországhoz tartozó államai is elindulhatnak a sorozatban. Bizony, itt előfordulhat, hogy a Lyonnak vagy a PSG-nek el kell utaznia Martinique-re, vagy Tahitire, ami konkrétan a glóbusz másik oldala.
A Német Kupa ott rontja el, hogy az első fordulókban két kalapba osztja a csapatokat, és az amatőrök játszanak a profikkal. Igaz, hazai pályán, ám ez a szabály is csak a negyeddöntőig él, utána már a sorsolás dönti el, melyik csapat játszik hazai pályán.
Az Olasz Kupa a kupasorozatok állatorvosi lova, ott gyakorlatilag minden rossz, kezdve azzal az alapvetéssel, hogy a nagy csapatoknak próbálnak a sorozatban minél könnyebb ösvényt vágni: a nyolc kiemelt csapat csak tizenhat között száll be, végig hazai pályán játszhatnak, és csak az elődöntőben (ami két meccses, és gyakran hónapok telnek el a két találkozó között) kell idegenbe menniük. Nem véletlenül igen alacsony a sorozat presztízse is.
A tavalyi Como-Inter elődöntő a futball megcsúfolása volt, bár a visszavágó azért kárpótolta a szurkolókat valamelyest
A spanyolok kupasorozata ehhez képest kiváló, sőt szinte megegyezik a MOL Magyar Kupáéval, hiszen ott is meglehetősen korán, már a selejtezők utáni második fordulóban beszállnak a nagyok is. A különbség pusztán annyi, hogy az elődöntőket oda-visszavágós rendszerben bonyolítják le, és a döntő helyszíne nem állandó, mert mindig semleges helyszínre kell vinni.
Érdekes módszert alkalmaznak Romániában, ahol a legmagasabb osztály csapatai a selejtezők után egy csoportkörbe szállnak be. A négy darab hatos csoportban mindenki csak három meccset játszik, mindhárom sorsolási kalapból kap egy ellenfelet (sorsolás dönt a pályaválasztói jogról is), és az első kettő jut tovább a nyolcaddöntőbe, ahonnan már egyenes kieséses rendszerben zajlik a sorozat.
Az összes európai kupasorozat közül a kedvencünk a vatikáni kupasorozat, a Clericus Cup. A színamatőr sorozatban a pápai állam alkalmazottainak csapatai találkoznak, a címvédő jelen pillanatban a Pápai Egyetem (Collegio Urbano) csapata, amely a svájci gárdisták válogatottját győzte le a legutóbbi döntőben. Van egyébként csapata a restaurátoroknak, a kispapoknak és az idegenvezetőknek is.
